BEMUTATKOZÁS
SZAKMAI ÖNÉLETRAJZ
Végzettsége: Magyar nyelv és irodalom, francia nyelv és irodalom szakos középiskolai tanár diploma: Eötvös Loránd Tudományegyetem, 1993
Tudományos fokozatai, címe (kelte): doktori oklevél: Paris IV-Sorbonne (PAR IV 3461109), 2003, ELTE 2004 (P-1329/2004), Disszertáció címe: Le « théâtre » de János Pilinszky (points de rencontres), habilitáció: Pázmány Péter Katolikus Egyetem, 2017 (benyújtott mű: Kép, jelenlét, kenózis a kortárs francia költészetben és Valère Novarina színházában)
Nyelvismeret: francia (felsőfok, francia nyelv és irodalom szakos tanári diploma, 1993), angol (felsőfok, Cambridge Proficiency, London, 1994), orosz (középfok, állami nyelvvizsga, 1987)
Jelenlegi munkahelye, beosztása:
– Színház- és Filmművészeti Egyetem rektora (2023. szeptember 6. napjától),
– Színház- és Filmművészeti Egyetem Doktori Iskolájának programvezetője (2023. 10. 06. óta),
– KRE BTK Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégium alapító igazgatója, a Művészettudományi, Művészet- és Médiapedagógiai Műhely vezetője (2017.09.01. óta),
– Károli Könyvműhely vezetője (2019 óta), a Károli Könyvek sorozatszerkesztője (2011 óta),
– KRE BTK egyetemi tanár (irodalom- és kultúratudomány/ színháztudomány, 2020.03.15. óta),
Korábbi munkahelyei, beosztása:
– Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar (KRE BTK), Művészettudományi és Szabadbölcsészeti Intézet alapító vezetője (2012.01.01 – 2023. 09.01),
– KRE BTK Művészettudományi és Művészetpedagógiai Tanszék alapító vezetője (2017.06.06 – 2023.09.01),
– KRE BTK Társadalom- és Kommunikációtudományi Intézet, oktató (2009. 09 – 2023. 09),
– Károli Gáspár Református Egyetem, Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar, dékán (2010.10.01.-2019.09.30.), főtitkár (2009.12.01.-2010.10.01.)
– Mindentudás Egyeteme Tudományos Kht.- Magyar Telekom Képzési és Tudásmenedzsment Igazgatóság, a Mindentudás Egyeteme nemzetközi – tudományos, média- és marketing – kapcsolatainak vezetője (2005–2007)
– Balassi Bálint Intézet, miniszteri megbízott a Balassi Bálint Intézet létrehozásával kapcsolatos feladatok ellátására (2002. január), a Balassi Bálint Intézet általános főigazgató-helyettese (2002. február 1 – 2003. május 31.)
– Eötvös Collegium, ügyvezető igazgató (2001), igazgatóhelyettes (1999-2009), főállású tanár, a Francia Műhely és a francia kapcsolatok vezetője (1995-2009)
Részletes szakmai önéletrajz (pdf)
Szervezetfejlesztői,
vezetői tapasztalatok
Pályámat az Eötvös Collegiumban kezdtem, ahol egy életre fontossá vált számomra a tehetséggondozás nemcsak szellemi oldala, de materiális, intézményi hátterének a megteremtése is. Vallom, hogy tudatos, közösségi iskolaépítés nélkül nincs maradandó egyéni teljesítmény, s örülök, hogy a Károli Gáspár Református Egyetem Bölcsészettudományi Karán ez a hitvallás eredményes intézmény-átalakításhoz vezethetett.
2008-tól 2009-ig részt vettem az Eötvös Collegium, a párizsi École Normale Supérieure és a pisai Scuola Normale Superiore közötti kiválósági hálózat létrehozásában és működtetésében. A hazai szakkollégiumi kiválósági központokra vonatkozó törvényjavaslat kezdeményező kidolgozója voltam.
2009-től főtitkári feladatokat láttam el a Károli Gáspár Református Egyetemen, 2010-től 2019. szeptember 30-ig a Bölcsészet- és Társadalomtudományi Kar dékánja voltam. Dékánságom alatt a KRE BTK az ország elismert bölcsészkarává vált, megduplázódott a hallgatói létszáma, s mintegy 40 új képzés elindítására került sor. A szervezeti átalakítások mellett bevezetésre került az ún. Tréninghét, amely egyrészt a szervezetfejlesztés és stratégiaalkotás, majd implementáció eszköze lett vezetői és oktatói workshopjaival, képzéseivel, illetve a hallgatóknak az egyetemi curriculumon kívüli szakmai, lelki és egészségfejlesztő programokat nyújt. 2012-ben megalapítottam a Művészettudományi és Szabadbölcsészet Intézetet, ezen belül két új tanszéket és több szakot. 2015-ben kezdeményeztem a Benda Kálmán Bölcsészet- és Társadalomtudományi Szakkollégium megalapítását, szakmai programjának kidolgozását vezettem, s az építési munkálatok befejezése után annak első igazgatója, valamint a Művészettudományi és Művészetpedagógiai Műhely vezetője lettem (2017-ben).
Oktatás, kutatás
Publikációs tevékenységet viszonylag széles spektrumban végzek: modern és kortárs francia, illetve magyar költészet, különösen Yves Bonnefoy és Pilinszky János életműve, kortárs francia színház és színházelmélet (különösen Valère Novarina színháza és Patrice Pavis elméletének magyar nyelvre ültetése), s a Pilinszky életművével is kapcsolatos vallásfilozófus, Simone Weil életművének vallásfilozófiai és poétikai vonatkozásai, előzményei (Alain és Jules Lagneau). Fordítási tevékenységem természetes módon kapcsolódott össze fordítástudományi tevékenységemmel. Mindezen reflexiókat összeköti a költészet és színház területének alapvető rokonsága, a költőinek nevezett színházi formák, illetve a képzeletbeli színpadot teremtő költészeti formák mély rokonsága, a vizualitás különféle művészeti ágakban történő megjelenésének vizsgálata.
Pilinszky színházkoncepciójával kapcsolatos kutatásaim nóvuma volt az 1990-es évek végén, hogy New York-i kutatásaim során a Wilson Archívumban rátaláltam Wilson első európai előadásának, A süket pillantásának amatőr felvételére, mely előadás Pilinszky színházáról alkotott nézeteimet jelentősen formálta. (A felvételt a 2000-es évek elején átadtam a PIM-nek.) Erről részletesen írtam a franciául és némiképp eltérő tartalommal magyarul is megjelent Pilinszky-könyvemben, hangsúlyozva Pilinszky költészet felől kialakított színházi víziójának szövegbeli megjelenéseit Mallarmé „théâtre de la Pensée” (a Gondolat színháza) koncepciója alapján. Ugyancsak New Yorkban, a Columbia Egyetem kézirattárában bukkantam rá Wilson két kiadatlan levelére, mely liturgia és színház kapcsolatáról szól, ezáltal fény derült a rendkívül szekulárisként kezelt wilsoni színház kezdeti inspirációs forrásaira is. Ugyancsak érdekes a magyar nyelvű olvasóközönség számára a magyar nyelvű könyvverziómnak a mellékletében publikált nyílt levél, melyet Louis Aragon az akkorra már halott André Bretonhoz írt A süket pillantása francia bemutatója kapcsán. Az amerikai Orlandóban rendezett drámakonferencián Pilinszky és Wilson színházának találkozását (A süket pillantása és az élményből született versek, drámai szövegek) a kulturális antropológiából ismert ritualitás-elméletek, illetve egy ugyancsak újszerű és eredeti fogalom, a poétikus ritualitás szempontjából vizsgáltam meg. A szövegemet a McFarlandnál megjelent, dupla vak lektorálási folyamaton átment periodikumban publikálták 2017-ben. A Pilinszky-centenáriumra megjelent Pilinszky János színházi és filmes víziója ma c. konferenciakötet (mely a párhuzamosan zajló művészeti események felvételeinek QR-kódját is tartalmazza), már az utóéletre is kiterjeszti a poétikus ritualitás fogalmát.
Fontos tudományos és művészeti eredménynek tartom Yves Bonnefoy költő és Valère Novarina drámaíró, színházi rendező életművének magyarországi bevezetését (fordításokkal, az egyetemi tananyagba épülésükkel, szakdolgozatok, doktori dolgozatok születésével, általam írott tanulmányokkal). Bonnefoy-val és Novarinával kapcsolatos kutatásaim fontos eredménye a Pilinszky életművével való rokonításuk (mely a magyarországi befogadást is segítette), illetve Novarina színházának a teológiából (ezen belül a krisztológiából) ismert fogalommal, a kenózissal való újszerű megközelítése. Ezt a megközelítést publikáltam a Kép, jelenlét, kenózis című kötetemben és előadtam a Cerisy-la-Salle-ban 2018 augusztusában megrendezett egyhetes nemzetközi életmű-konferencián (45 perces főelőadás formájában) is, ami nagy érdeklődést váltott ki. A poétikus ritualitás optikájával kibővített, és jelentősen átdolgozott (pl. a Lorand Gasparról szóló fejezet kikerült a kötetből, az egyes fejezetek bővültek, illetve a poétikus ritualitás szempontjából érdekes Pilinszky-Wilson fejezet bekerült az angol nyelvű verzió) Poetic images, presence, and the Theatre of Kenotic Rituals c. kötet a Routledge-nál jelent meg 2021-ben.
Harmadik nagy kutatási területem Simone Weil életműve (mely szintén kapcsolódik Pilinszky életművéhez). Az életmű vizsgálatának új fókuszát adta a párizsi École Normale Supérieure-ben, a Paris XII-n töltött posztdoktori időszakom alatt szervezett „Simone Weil et le poétique” című konferencia, és az abból készült kötet, mely a párizsi Kimé Kiadónál jelent meg. Ebben a munkában, akárcsak a Bonnefoy-életművel kapcsolatos kutatásaimban szervezőtársam Jérôme Thélot volt, aki kezdetben a Paris XII, majd a Lyon 3 Egyetem professzora lett. (J. Thélot szerkeszti Bonnefoy életműkiadását a Pléiade sorozatban, melyben unikumként publikáljuk a 2014-es Másik otthon című kötetünk számára a szerző által felajánlott és írt szöveg francia eredetijét.) A magyarországi Simone Weil centenárium okán Vető Miklós felkérésére született, Párizsban és Budapesten megjelent kötetünkben közölt tanulmányom nóvuma az életmű közvetlen előzményeinek, Alain és Jules Lagneau filozófiai gondolatainak a feltárása (Alainről az ENS két jeles tanára, Michel Murat és Frédéric Worms egy másik tanulmányomat is publikálta később az Éditions Rue d’Ulm sorozatában), valamint a Megmentett Velence című drámának filozófiai színházként („theatrum philosophicum”) való értelmezése, melynek célja az „én” szűkös horizontjának a meghaladása. Ezt a gondolatmenetet a kenózis-fogalom felől is végiggondoltam, aminek eredménye elhangzott a Vető Miklós 80. születésnapjára a PPKE-n, Mezei Balázs által rendezett konferencián, és publikáltam a Kép, jelenlét, kenózis című kötetemben is.
Kutatásaim új irányát jelentik Lázár Imrével és Kasek Rolanddal közös műszeres művészeti befogadásvizsgálataink, melyek eredményeit már publikáltuk (l. lent) és a 2023-as Színházi Olimpia egyik májusi workshopjának keretében fogjuk ismertetni. A színházszociológiai terveinkről és annak nemzetközi kontextusáról pedig egy április végi nemzetközi workshop keretében fogunk szólni.